ZENEÓRA

Robert Schumann

(1810 Zwickau – 1856 Endenich, Bonn mellett)

Család: - irodalom, zene, tudomány és művészet töltötte be a szülői házat

• apja könyvkereskedő, de korán meghal

Tanulmányok: - Lipcse és Heidelberg egyetemi évek

• Lipcse: felsőfokú zenei tanulmányok Friedrich Wiecknél (zongora,   zeneelmélet, zeneszerzés)
• 1830: Paganinit hallja hegedülni ® zongoraművész akar lenni, de a túlzott gyakorlás és kísérletezés miatt ujja megbénul.
• Nagy hévvel kezd el komponálni.

Irodalom: - kedvencei: Jean Paul és Hoffmann ® ihletik és ő is ír

• 1834: megalapítja a Neue Zeitschrift für Musik (ma is működő tekintélyes zenei folyóirat) ® a művészi haladásért folytatott küzdelem legfontosabb eszköze a kezében. Írásaiban ostorozza mindazt ami a zenében külsőséges, divatos vagy maradi, de síkra száll a mindenkori művészi érték mellett. Elragadtatással ír Beethovenről, Schubertről, Mendelssohnról, Berliozról, elsőként mutatja be Chopint és Brahmsot.
• Zenekritikáit Jean Paul írásairól mintázza. Dialógusokban fogalmaz, melynek szereplői szimbolikus vitát folytatnak. Módszerének lényege, hogy Schumann természetének különböző oldalai vitába szállnak egymással: Florestan a szenvedély, a férfias hevület, Eusebius a gyöngédség, álmodozás képviselője, Ráró mester pedig kettőjük kiegészítője, ellentéteik feloldója. Ők alkotják a képzeletbeli Dávidszövetséget (az ószövetségi filiszteusokat Dávid győzte le, s most hozzá hasonlóan Schumann saját fegyvertársait hívja segítségül a zenei nyárspolgárok, filiszterek ellen). Hozzájuk tartozik még Meritis (Mendelssohn) és Chiarina (Klára).

Magánélet:

1830-as években szerelemre lobban tanítója lánya, Clara Wieck iránt, aki viszonozta azt. Clara apja megpróbálta megakadályozni a dolgot, de 1840-ben bírói végzéssel sikerül kiharcolniuk a házasságot.

Karrier, élete utolsó szakasza:

1840: a dalok éve, addig kizárólag a zongoramuzsika érdekelte, most hirtelen ontja magából a dalokat. 1 év alatt 138 dalt ír.  Innentől kezdve szimfonikus műveket, kamaraműveket is nagyobb számban ír.

1840-es évek végétől jelentkeznek nála az öröklött ideggyengeség első jelei. Sötét démonokat lát maga körül, állandó hallucinációk és félelmek gyötrik.

Életének utolsó évtizede szinte csak a démonoktól való menekülés jegyében telik.

10 éves munka után megválik a folyóirattól, a lipcsei konzervatórium tanári posztjától (ahova még Mendelssohn hívta) és karnagyi állásától is.

1854: öngyilkossági kísérlete után a Bonn melletti endenichi szanatóriumba szállítják.

Művek:

minden műfajban (kivéve a drámai zenét) alkotott.

legjelentősebbek a zongoraművei: Kreisleriana, Nachtstücke, Jugend-album,Kinderszenen, Carnaval, zongoraszonáták

Ezen kívül: 4 szimfónia; versenyművek; dalciklusok