ZENEÓRA

Bach: Das Wohltemperierte Klavier

A zenetörténet legismertebb prelúdium és fúga párosítása Bach: Das Wohltemperiertes Klavier (A jól temperált/hangolt zongora) című két kötetes gyűjteménye, amely 24-24 prelúdiumot és fúgát tartalmaz minden hangnemben.

Mit jelent a kötetek címe? A korábbi századokban a tiszta hangolás nem nyújtott arra lehetőséget, hogy minden hangnemben tökéletesen tisztán tudjanak játszani az előadók. A zeneszerzők kerülték a törzshangnemtől távol eső hangnemeket, mivel a hangszeren a hangok enharmonikus átértelmezése nem volt lehetséges. A 17. század utolsó évtizedében Andreas Werckmeister elméleti munkájában a temperált hangolás mellett foglalt állást. Ez bizonyos megalkuvást jelentett a hangok abszolút tisztasága szempontjából, viszont távlatokat nyitott a sok előjegyzéses hangnemek gyakorlati használhatósága előtt. „Tiszta” csak az oktáv maradt, a két oktáv között tizenkét egyenlő félhangot hozott létre az új eljárás, és ez némi engedményt követelt a hangközök viszonylatában: a kvint valamivel szűkebb lett, a dúrterc valamivel nagyobb. Az enharmonikus átértelmezés azonban nem ütközött többé akadályba, vagyis az esz hang gyakorlatilag azonosítható lett disz hanggal, a hisz a c-vel és így tovább. A zeneszerző kottába rögzített álma a zongorán akadálytalanul válhatott hangzó valósággá.

Bach az első sorozatot kötheni udvari szolgálatában írta 1722-ben. A huszonnégy prelúdiumot és fúgát valószínűleg utazásai közben – Lipót herceget kísérve – vetette papírra, feltehetően gyors egymásutánban. Nyomtatásban a zeneszerző nem adta ki ezt a gyűjteményt – bár erre Mattheson kifejezetten felkérte –, mert nem bízott benne, hogy a kiadás magas költségei egyhamar megtérülnek.

A gyűjtemény a törzshangnemből kiindulva, félhangonként emelkedő sorrendben rendel egymás után egy-egy dúr-, illetve moll hangnemű prelúdiumot és fúgát. Mindkét darabtípus terjedelmét szűkre szabta az alkotó, az egész sorozatban alig fordul elő egy-két nagyobb lélegzetű mű. A prelúdiumok és fúgák nem egy időben keletkeztek: a prelúdiumok előbb készültek el, nagyrészüket már Wilhelm Friedemann Zongorakönyvecskéjében lejegyezte a mester. A Wohltemperiertes Klavier prelúdiumai többségükben nem igazi előjátékok, hanem önálló darabok, a hangnemükhöz tanozó „éthosz” sajátos hangulatvilágával, jellegzetes arcélű tematikával, a zongorapedagógiai célnak éppen megfelelő technikai feladattal és – nem utolsósorban! – határozott hangnemi tervvel, amely helyenként a klasszikus szonáta formájának korai modellje. A fúgák mindegyike a prelúdiumtól független – azzal rendszerint nem egy időben keletkezett – mintapéldája az ellenpontozó szerkesztésnek és a zongorajáték más-más oldatról megközelített problémáinak. Tizenegy háromszólamú, tíz négyszólamú, két ötszólamú és egy kétszólamú fúgát tartalmaz a gyűjtemény. Minél tömörebb a téma, annál bonyolultabb a kidolgozása.