ZENEÓRA

Beethoven vonósnégyesei

Az életmű fontos műfajai közé tartozik a vonósnégyes. Élete utolsó éveiben szinte csak vonósnégyeseket komponált. Az első, 6 műből álló sorozata még közvetlenül a századforduló előtt keletkezett. Majd az 1805-6-ban komponált 3 művel teljesen új utakra lépett. Kései vonósnégyesei valamilyen tekintetben mind rendhagyó alkotások. Van, amelyik 6, van, amelyik 7 tételes, s a hagyományos formáktól igencsak eltérnek. Különleges bennük az is, hogy az 5 közül háromban megjelenik ugyanaz a motívum, a benne szereplő hangközök különböző sorrendű és irányú felrakásával különféle permutációkban.

F-DÚR VONÓSNÉGYES Op. 59, No.1.

A vonósnégyesek közül kiemelkednek a Razumovszkij grófnak ajánlott kvartettek. Az ajánlás címzettjének szólógesztusként Beethoven mindháromban felhasznált egy-egy eredeti orosz dallamot, melyeket egy gyűjteményből ismert meg. A Razumovszkij-vonósnégyesek közül a legnagyobb és legtökéletesebb, határkő a műfaj történetében.

Az 1. allegro tétel úgynevezett „lépő” témával kezdődik, melyet a cselló indít a többi hangszer egyenletes nyolcadmozgása mellett, majd az elsőhegedű visz tovább. A hatalmas ívű dallam magában hordja a továbbfejlesztés csíráit, mert az expozíció másik két témája is ebből bomlik ki. Haydn technikájára ismerhetünk ebben.

A 2. Allegretto vivace e sempre scherzando tétel elején egy állandó ritmuskopogást hallunk a csellón ismételgetve. Erre válaszol a másodhegedű staccato dallama. A szikár alapritmus jelenlétét az egész tétel folyamán érezzük.

A 3. tétel Adagio molto e mesto, f-moll hangnemben. A mesto jelzés szomorúan-t jelent, a tételből pedig végtelen szomorúság és panasz árad.

A zárótételben hangzik fel az orosz dallam a csellón, fölötte a hegedű trillái csicseregnek. A tétel hatásossága a végében rejlik, ahol egy fugatót épít a téma motívumaiból.

OP. 132 A-MOLL VONÓSNÉGYES

Beethovent 1824. év tavaszától 1826 végéig betegség döntötte le a lábáról és egyedül a vonósnégyes írás foglalkoztatta. Öt olyan vonósnégyest írt, melyek külsőleg, terjedelemben s felépítésük bonyodalmasságával is mutatják, hogy Beethoven milyen magas szintre jutott a vonósnégyes írás területén. Talán legmélyebb művei ezek. Keletkezésük történetéhez tartozik, hogy Beethoven művészetének egyik nagy tisztelője Galitzin (vagy Galicin) herceg, megkérdezte a költőt, hogy elfogadna-e megrendelést három kvartettre. Ehhez járult hozzá, hogy a régi Razumovszkij-féle kvartett első hegedűse, Schuppanzigh, hét évi távollét után Olaszországból visszatérve, újból megkezdte hangversenyeit.

Maga az a-moll vonósnégyes öt tételből áll. 1. tételében a megszokott szonátaformát egy amorf, ötletszerűen váltakozó struktúrával váltja fel. A 2. tétel lesz a Scherzo, melynek hangzásvilága egészen idegenszerűen hat. 3. tételéhez Beethoven külön programot fűzött: 'Egy felgyógyult beteg hálaimája az Istenséghez, líd hangnemben.' Az eredeti vázlatok között ez a tétel nem szerepel, valószínűleg a betegsége miatt tette hozzá a műhöz. A 4. tétel egy induló zene, a felgyógyult beteg örömét mutatja, az 5. tételben pedig felidézi a korai műveinek patetikus moll- hangját, és közvetett folytatója lesz Mozart: Requieméből a Lacrimosa tételnek is.