Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Händel: Messiás

2018.05.20

Händel: Messiás

Az oratórium műfaj barokk betetőzője Georg Friedrich Händel volt. Händel oratóriumai egy nagy drámai tehetség kompromisszumának jegyében születtek. Egyetlen dolgot kellett Händelnek, a zenedráma szerelmesének feladnia, hogy az új formához jusson, a színpadot. Nehezen hozta meg az áldozatot, a körülményeknek valósággal rá kellett kényszeríteniük. Az oratórium nem úgy jelent meg életművében, mint az opera hosszú válságából kivezető, végre meglelt megoldás; sokáig csak pótléknak, helyettesítő műfajnak tűnt, amelyből Händel vissza-visszakacsintott az operához. Pedig az sokkal több keserűséget, mint sikert hozott neki. Több mint harminc éven át volt Händel Londonban operaszerző és vállalkozó. Ez idő alatt átélt mindent, amit csak az angol piacgazdálkodás keretében művészi cikkeket kínáló termelő-kereskedő átélhetett: némi sikert, még több bukást, csődöket, intrikákat, pártharcokat; primadonnák és kasztráltak szeszélyeit.

Händel Londonban kifejezetten a maga operai szezonjai számára kezd el olyan darabokat írni, amelyek megfelelnek bizonyos egyházi körök színpadellenes határozatainak, nincs bennük akció, kosztüm és szabályos színházi díszlet, mégis becsábítják a közönséget az operaházba, s ott a színházi helyett legalább zenés drámai élményben részesítik. Még az összes Händel-oratóriumok legszentebbike, a Messiás is ilyen, koncerttermi-színházi előadásra készült (igaz, kezdettől elsősorban jótékonysági hangversenyek céljára).

Utolsó operáinak 1741-es menthetetlen bukása után valószínűleg egy meghívás adott Händelnek új alkotói lendületet. Devonshire hercege, Írország kormányzója felkérte, hogy látogasson Dublinba, s rendezzen koncertszezont a helyi kórház s egyéb jótékonysági intézmény javára. 1741. augusztus végétől szeptember közepéig erre a meghívásra fel készíti el Händel a Messiás partitúráját; az a mű, amit később Anglia nemzeti szentségként tisztelt, írországi publikum számára íródott. Londonban, szentírás-szövege miatt ehhez is csak nehezen szoktak hozzá. Új művét 1741. novemberében Händel magával vitte Dublinba, s ott egy frissen megnyitott új koncertteremben bemutatta 1742. április 13-án. Az előadás, valamint Händel egész dublini évadja igen nagy siker erkölcsileg és anyagilag, úgyhogy tervbe is vette megismétlését. Erre azonban később nem került sor. Londonban, az egy évvel későbbi 1743-as bemutató után hamarosan szokássá lett a Messiás évenkénti előadása a Foundling Hospital kápolnájában, az árvák javára. Állítólag a londoni bemutató után történt, hogy a Halleluja kórusnál a király kezdeményezésére az egész közönség felállt és a tételt állva hallgatta végig.

A Messiás szövegkönyvét Charles Jennens segítségével válogatta össze Händel a Biblia különböző szövegeiből, főleg az Ószövetség Krisztusra vonatkozó jövendöléseiből. A szerző nagy oratóriumai között tulajdonképpen a Messiás az egyetlen, amelynek nincs drámai története.

Három részből, ezen belül 52 tételből áll. Az első kettő egyforma hosszú, a harmadik rövidebb, lírai epilógus.

  1. rész (1-19. tétel): A Krisztus előtti idők és a Megváltó születésének a leírása.
  2. rész: A passiótörténet leírása (20-29. tétel).

  Krisztus feltámadása (30-36. tétel)

  Az evangélium terjedése (37-42. tétel)

  1. rész (43-52. tétel): A megváltás ténye feletti elmélkedés.

1. rész:

♪No. 13 Pifa

Pásztorokat ábrázoló zenekari közjáték

♪ No. 16 Rejoice

Szoprán ária. Szövege: Zakariás könyve 9.9-10

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.

2. rész:

♪ Why do the nations

Basszus ária. Szövege a Zsoltárok 2. könyvéből való. (2; 1-2)

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

♪ Halleluja

A Halleluja, a második rész nagy zárókórusa az apoteózisa minden efféle közösségi diadal- és dicsőítő éneknek. Kőbe vésett zenei gondolatok egész sora vonul föl, valóban alig stilizálva szól kiáltás és unisono népi himnusz. A zenei szimbólumok oly nyíltak, hogy már nem is szimbólumok: a szoprán hangonként emelkedő, tartott „Királyok királya”-kiáltása a mennyekben vezető utat rajzolja ki, ahová megváltóját ujjongva-tolongva követheti a sokaság.

Alleluja: az uralkodó mindenható Úristennek! (Jelenések 19: 6)
E világ királysága az Úrnak és Krisztusának királyságává vált,; És örökkön örökké uralkodik.(Jelenések 11:15)
Királyok királya és Urak Ura.(Jelenések 19:16)
Alleluja!